Ha az ember hónapokon át halasztgatja csekkjeinek befizetését, könnyen előfordulhat, hogy egy szép őszi péntek délután, helyzetének súlyosbítása és a további bonyodalmak elkerülése végett, a gázművek zsúfolt ügyfélszolgálatán találja magát. Különös, de az ilyen, alapvetően kellemetlen és unalmas tevékenységek is hordoznak magukban némi élmény lehetőséget. Itt ugyanis felettébb érdekes megfigyeléseket lehet tenni, mint ahogy általában az olyan helyeken, melyek a legkülönfélébb embereket gyűjtik össze egy csokorba. Például azt, hogy az idős hölgyek milyen felvillanyozva foglalnak helyet a fiatal pénztáros fiú pultja előtti széken. Az egyik hölgy - véleményem szerint már a hatvanon túl - izgatottan várt a sorára, még csak le sem ült, inkább a pénztár mellett álldigált, s kipirult, mosolygó arccal többször is a pénztár felé pillantott, mielőtt sorszáma felvillant volna a kijelzőn. Nem volt túlságosan vonzó: idomai formátlanok, arcbőre ráncos, fogai sárgák... De minden egyes alkalommal, amikor a pénztár felé emelte lelkes tekintetét, megfiatalodott - megkockáztatom: megszépült. Boldogan iramodott neki, amikor végre szabad utat kapott. Miután leült, izgatottan nevetgélve, sugárzó arccal kezdett csacsogni a pénztároshoz. Kíváncsian kezdtem fürkészni a férfi arcát - vajon hogy reagál erre a lehengerlő fellépésre?... - meglepődtem. Bizony célba talált az időskori flört! A pénztáros kajánul mosolyogva válaszolt, szemében pedig az a jól ismert huncut fény csillogott. Nahát-nahát! Ismét megerősítést nyert az a régen tett megállapításom, hogy nem számít, milyen szép vagy, nem számít, hány éves vagy, csupán az, mit hiszel magadról, s mit sugárzol ki a másik felé.
Aztán balra fordultam: nicsak egy ismerős arc! Nem sokat változott. Sőt, szinte semmit. Ugyanaz a szőke, félhosszú, bodros haj, ugyanazok a férfiasan harmonikus vonások. Hmm... Nagy hévvel vitatkozik épp az ügyfélszolgálatos kollegával. Ebben aztán semmi flört nincs. Persze, a pult mögött is férfi ült... :)