Szép, madárcsicsergős vasárnap délután nyitottunk be "Peace"-ék kertjébe. Meghívottak vagyunk mi is a két kisebb lány névnapjára rendezett családi összejövetelen. A család java része már körbe ülte a lombos fa alatt megterített hosszú asztalt, mindenki mosolyog, kedvesen köszöntenek minket, a gyerekek boldogan szaladnak elénk, vidám hangulatot sodor az őszi szellő. Jut hely nekünk is a többiek mellett, az asztalon poharak és sütemény, de a fő fogás, a torta még csak most érkezik majd meg. Hmmm... finom csokis, gesztenyés krémes, formásan kerek és kívánatos :) Nagyokat nyelve, árgus szemekkel bűvölve várja mindenki : milyen jól néznek ki rajta a kis csoki bogyók, milyen lágy a krém rajta, milyen fenséges lehet, ahogy szétomlik a szájban! :)) A gyerekek azonnal rávetnék magukat (nem csoda...), de nem, nem, türelem, még pár fotót az ünnepeltekkel és az ép tortával, bírjátok ki légyszíves!... Így hát nehezen ugyan, mégis türtőztetik magukat és kitörni vágyó ösztöneiket. Apa öléből hirtelen egy huncut és felettébb okos megjegyzés bugyog fel: "Szerintem ezt a tortát mindenki csak Enyém tortának szeretné elnevezni!" - kacagja el magát a legidősebb tündérke, a maga hat évével :)